A béke bajnokai
Azok az autósok, akiket Libéria fővárosában, Monroviában megállít a rendőrség, igen csak elcsodálkoznak: mialatt fegyvereket és kábítószert keresve átkutatják a járműveket a bent ülők az ENSZ golyóálló mellényt viselő rendfenntartó erőinek gépfegyvercsövével, esetenként pedig szemhéjfestékkel és rúzzsal kikent katonájával is találkozhatnak.
Egy félkatonai elitalakulat 103 indiai női tagja alkotja az ENSZ első olyan kéksisakos csapatát, amely csak nőkből áll. A csapat vezetője Seema Dhundia két gyermek 40 éves édesanyja. Bevetési területe a világ egyik legveszélyesebb terepe.
A 14 évig tartó polgárháború tönkretette Libériát. Nincs folyóvíz, a fővárosban, Monroviában csak nemrég állították vissza az áramszolgáltatást, de csupán néhány utcában. Charles Taylor diktátor letartóztatása után, 2006-ban Ellen Johnson-Sirleafe asszonyt választották az ország elnökének. Nagy megrázkódtatást átélt nép kormányzója ő: a polgárháború során 250 ezer libériai vesztette életét, a női lakosság több felén erőszakot követtek el. Több mint 10 ezer gyermek katonát kell ismét visszavezetni a normális életbe, akik drog hatása alatt gyilkoltak. Seema Dhundia csapata jelzés. Libéria új elnökasszonya, aki az első szabadon választott afrikai elnöknő, az újjáépítés során a gyengébb nemre támaszkodik. A legfontosabb minisztériumok élére nőket helyezett, a rendőrség vezetője is nő, és az ENSZ tanácsadóknak is több női rendőrújoncot kell kiképezniük.
„My girls, a lányaim” – csúszik ki egyszer az interjú alatt Dhundia parancsnok száján, de rögtön kijavítja magát: csapata profikból áll. Több nő is a kasmíri háborús övezetben állomásozott. A nők jobban alkalmasak a béke biztosítására? Talán – Dhundia tétovázik – talán a nők rendelkeznek egyfajta béketeremtő hajlammal. De komoly felhatalmazásunk van – teszi hozzá rögtön. És tiszta szabályaink: veszély esetén lövünk.
|
