A nép, a választások és a király
Vangcsuk kiveszi a bőröndből az új gépet. A magasba tartja, hogy a körülötte állók lássák, hogy a készülék digitális számlálója nullán áll. Amikor mindenki meggyőződött erről, Vangcsuk ünnepélyesen leplombálja a biztonsági gombot. Olyan ez, mintha Vangcsuk közigazgatási tisztviselő vallási szertartást vezényelne. A helyiségben jelen lévő többi választási aktivista ugyanazt teszi, 38-szor. Ugyanis, 38 számláló készülék áll Bumthang régió rendelkezésére, és ezeket mindenki szeme láttára kell lezárni pecsétviasszal.
A berendezések első pillantásra úgy néznek ki, mintha gyerekek számára készült billentyűzetek lennének. Itt azonban nem játékról van szó. A gépek Bhutánt és a mintegy 700 ezres lakosságát az újkorba repítik. Néhány napon belül ugyanis (most 2007. december vége van) az emberek az elektronikus szavazóurnáknál döntenek a felsőház első képviselőiről, 2008 márciusában pedig két párt jelöltjei közül lehet választani: ki kerüljön be az alsóházba. A százéves királyságban az összes kormányzati forma közül a legmodernebb és a legszabadabb valósul meg, a demokrácia. Ennek megszületése esetén elvileg a királyt meg lehetne fosztani hatalmától. Mindez pedig a király parancsára történik. Bumthang régió választási irodája, ahol Vangcsuk közigazgatási tisztviselő dolgozik, a tartományi főváros, Jakar egyik régi fából épült palotájában kapott helyett. A falon egy plakát lóg, melyen különböző korú emberek állnak egymás kezét fogva, a plakáton lévő felirat pedig tisztességességre és a felelősségre szólít fel a választások során. A szegényes termet pókhálóként fonja be a sok áramvezeték. A ragacsos asztalokon két számítógép zümmög. A fából készült falak hasadékain fütyül a szél. A tisztviselők külön a számukra idehozatott elektromos fűtőtestek mellett ülnek. Meztelen térdeiket melengetik.
Szerzői joggal védett: Carolyn Drake
|
