A ritka gyümölcsfajták szerelmese
Monte Santa Maria Tiberinában delet ütnek a harangok. Hangjuktól megrezdülnek a poharak az asztalon, majd a harangzúgás továbbszáll a tetők felett, és mint egy hosszú ideig hallható mennydörgés, a völgyön át elhalkul. Isabella felsóhajt: „Hála istennek, ezt a hangot még nem kazettáról játsszák.”
Ha rajta múlna, akkor Isabella kiállna a kézi harangozás mellett is. Vannak ugyanis kihalás veszélye fenyegette hangok, ugyanúgy mint az öreg gyümölcsfák esetében, amelyeket szenvedélyesen szeret. Isabella Dalla Ragione „gyümölcsrégész”. Vagy inkább: a botanika Indiana Jonesa, az elveszett kincsek – a gének, illatok és történetek – vadásza.
Talán a neve miatt van mindez. Isabella Dalla Ragione – akár Dante Isteni színjátékának főszereplőnője is lehetne: Isabella, az Értelmes. Ilyen névvel nem lehet valaki adóellenőr vagy ügyintézőnő. Nem maradt más hátra, mint megmenteni a világot, egy kis darabját legalábbis, a Tevere folyó felső völgyében, Umbria és Toszkána határvidékén, Cittá di Castello és Sansepolcro települések között. Itt található Isabella munkaterülete, amelyet nap mint nap bebarangol, kezében a nemesítéshez használt ollóval és vízzel teli üvegekkel a levágott hajtások számára. Fényképezőgépet is visz magával, hogy megörökítse a lemetszett fákat. Kutatóútjai során olyan körtefajtákat fedezett fel, amelyekről utoljára 300 évvel ezelőtt, egy umbriai nemesi família családi albumában olvashattunk. Fél kilós, egy öreg kertészkedő szerzetes képzeletének szüleményeként számon tartott csodafügéket, részeg körtéket, véres őszibarackokat és Jézus Krisztus almákat fedezett fel. Isabella elszánt missziója nélkül mindezek ma már csak esetleg lábjegyzetként szerepelhetnének a botanikai könyvekben. „Az elveszett fák kertjében”, nem messze Cittá di Castello városától, kihaltnak hitt körték, almák, fügék, szilvák, cseresznyék, birsek, naspolyák, őszibarackok és szőlőfajták nőnek. 400 féle gyümölcs, melyeket Isabella a tulajdonnevükön szólít: így például Szamárfenék, vagy Ökörszáj, és olyannyira különböznek egymástól, hogy fajtamegnevezésükön kívül nem sok közös van bennük.
|
