Látogatóban a jóga indiai mestereinél
Az első tanórám hajnali hatkor, egy hideg fürdőszobában kezdődik. A mosdók előtt nagy a forgalom – nők és férfiak vegyesen, sokan közülük hosszú pamutklepetusban, mások tréningruhában. Kintről, a nyitott ablakokon át meditatív zene szűrődik be. Legnagyobb meglepetésemre a jelenlévők közül senkit sem a fogmosás vagy a mosakodás szándéka hajt. Úgy tűnik, a legtöbben csak azért jöttek ide, hogy nagy tálakból sós vizet kortyolgassanak, majd nyomban ki is hányják. Kis porcelánkannák segítségével valamelyik orrlyukukba öntik a sós oldatot, hogy aztán a másikon kicsurgathassák. Ezután az orrüregen át vékony gumicsövet tolnak le a szájüregbe, majd azt a két végénél fogva ide-oda húzogatják. Vannak, akik többméternyi gézpólyát küldenek le a torkukon, melyet kis idő múlva, apránként felhúznak a gyomrukból.
A nyugat-európaiak számára mindez nem kimondottan esztétikus látvány.
A legszívesebben azonnal kereket oldanék. O.P. Tiwari nem látszik meglepettnek. „Ezek kriják, tisztasági gyakorlatok a hatha jógából” – mondja, és az egyik csövet az orromhoz emeli, hátha mégis kedvem támad kipróbálni.
„Talán majd holnap” – vágom rá abban a biztos tudatban, hogy soha az életben egyetlen krijá-gyakorlatból sem kérek. Elhamarkodottan, amint az hamarosan kiderül.
A Kaivalyadhama jógaintézetben vagyok, az indiai Lonavlában, Mumbaitól úgy 110 kilométerrel délkeletre. A Szvámi Kuvalajananda által 1924-ben alapított intézmény a jógakutatás és a jógaterápia egyik patinás központja Indiában. A tekintélyes épületegyütteshez kertek, árnyékos padok és tágas előadó-, illetve szemináriumi termek tartoznak. Utazásom apropója az a nemzetközi konferencia, amely a jóga területéről származó legújabb tudományos kutatásokat ismerteti; ezzel párhuzamosan egyhetes workshopon veszek részt az intézetben. Megpróbálok leásni a több mint 2000 éves tan gyökeréig. Kutatásom messzire visz attól, amit a nyugati világban a jóga szóval illetnek, illetve annak jegyében gyakorolnak. A Kaivalyadhama intézet látogatójaként rögtön rádöbbenek arra, hogy a jóga több mint holmi lótuszülés, fej- és faállás, több mint divatos gimnasztika.
|
