Nukak makú
Hajnalhasadtakor lopakodott el, kezében a bozótvágó késsel, a machetével. Az esőerdő már éledezett, de még távol volt a fullasztó, nappali forróság. Senki sem látta, mit tett. Valószínű azonban, hogy egy bizonyos gyökérrel foglalatoskodott. Ez a gyökér adja a leghatásosabb mérget. „Barbascónak hívják” – mondja Ramón Rodríguez, aki a városban utolsóként látta élőként a férfit – „halászatra használják.”
Amikor megtalálta a gyökeret, valószínűleg apróra vagdosta. Ezután egy levélből poharat hajtogathatott, vizet hozhatott, benedvesíthette a gyökérhúst, és így nyerhette a sűrű mérget.
„Nem ismerjük az okokat, miért követett el öngyilkosságot” – mondja Xismena Martínez, aki a temetést fizette.
Egy biztos: eleget ivott a méregből. Némán tért vissza az erdőből klánjának táborhelyére, szótlanul lefeküdt függőágyába, és ekkor még senki sem vette észre tettét.
„Ki akarjuk vizsgálni az öngyilkosságát” – mondja Higinio Obispo, aki fivérnek, bajtársnak, népének harcosának nevezi a halott Mao-bét.
A nép fél évvel ezelőtt érkezett a városba: 2006. március 17-én, Szent József, San José del Guaviare védőszentjének legnagyobb ünnepe előtti pénteken. San José del Guaviare Gauviare tartományban található – Kolumbia kokain és a háború dúlta délkeleti részén.
Este hat óra volt. A városban már elkezdődtek az ünnepségek, amikor a katolikus közösség hívői a Senor de Los Milagros, a Csodák Ura, templom előtt izgatottan meglátták: vademberek! Templomuk előtt 77 kopaszra borotvált fejű, színesre festett arcú ember állt. Nukak makú. Kolumbia utolsó nomádjai, akikről a világ csak 1988 óta szerzett tudomást.
Szenzáció: férfiak méteres fúvócsövekkel, nők fedetlen kebellel, gyerekek kis majmokkal vállaikon. Az emberek fényképezőgépeket hoztak, hogy lefotózzák a vadembereket, spanyolul beszéltek hozzájuk, és az egzotikus látványtól lenyűgözve megállapították: nincsenek a spanyol nyelv birtokában.
A San José 25 ezer lakosa teljesen lázba jött. Szent József vidám ünnepén, a mámoros napokban feledésbe merült, hogy a vad nukak makú nép pontosan mikor is érkezett a városba. A fiatal férfi, aki halkan, erős tájszólással, spanyolul beszélt, így mutatkozott be: Mao-bé. A fehérek Belisariónak hívták, Belisario Sáncheznek.
|
