Sanghaj
Amióta Hu Csehung utcaseprőnő (42) munka nélkül maradt, délutánonként a Csiucsiantou negyedben lévő lakásának hálószobájában álmodozik.
Náluk minden tarka-barka
„Nincs pénzünk tapétára, így akciós ajánlatokat tartalmazó prospektusokat ragasztottunk a falakra és a mennyezetre. Jó ötlet, nem? A Vuszung folyó mentén senki másnak nincs ilyen csinos hálószobája, mint nekünk! A férjem szupermarketben dolgozik, így kötegnyi reklámújságot tud hazahozni. Én elveszítettem állásomat a városi köztisztasági vállalatnál. Takarékoskodniuk kellett, ezért embereket bocsátottak el. Negyven éves múltam. Ebben az életkorban nem könnyű új munkahelyet találni, főleg akkor nem, ha az embernek nincs képzettsége.
Mi sanghajiak büszkék vagyunk, és mindig figyelünk arra, hogy fenntartsuk a látszatot. Én sosem dolgoznék a gazdagoknál bébiszitterként, mint ahogy a vidékről felköltözők. A városi önkormányzatnál utcát söpörni, az rendben van. Itt nem kellett semmilyen úr előtt hajlongani.
Szerzői joggal védett: Hu Jang
|
