A világ beporzói
050_52_1AA7827
Az első pillantásra úgy néz ki, mint egy űrhajós, aki fehér szkafanderben guggol a ház mögötti zöld növényzetben. A fején egy gigantikus méretű kalap, apró szemű háló az arca előtt. Merőn nézi a falon tátongó lyukat, amelyből hangos zümmögés, döngicsélés hallatszik ki. Méhek.
A „landolásra” használt folyóson óriási a forgalom. A kis állatkák a bejáratot keresik a fészek belsejébe. „Öt perc, 30 másodperc” – mondja a fehér védőruhás férfi, miután egy pillantást vetett a stopperórájára. „Megérkezett az első megjelölt példány.” Kisvártatva a szokatlan öltözetű férfi egy másik színes folttal ellátott rovart pillant meg a fészek bejáratánál uralkodó zűrzavarban. Ismét feljegyzi az érkezési időt. „Munkatársaimmal együtt húsz méhet láttunk el ismertetőjellel, mielőtt elengedtük őket innen egy kilométerre. Most azt figyelem, milyen gyorsan találnak vissza a fészkükhöz” – magyarázza. „E megfigyelés során két csoportot hasonlítunk össze. Az egyik 33, a másik pedig 35 Celsius fokon kelt ki. Azt szeretnénk kideríteni, hogy a két csoport közül melyik bizonyul eszesebbnek.” A védőruhába bújtatott férfi három óráig nem tágít a fészektől. „Azt a példányt, amelyik nem érkezik meg ennyi idő alatt, eltűntnek nyilvánítjuk.”
Szerzői joggal védett: Heidi és Hans-Jürgen Koch
|
