Lemming, az ismeretlen teremtmény
Lappföldön ébred a tavasz. Langyos szél söpör végig a Kilpisjärvin, a Kilpis-tavon, a szelíd hullámverésben hallható, ahogy a még megmaradt jégdarabok egymásnak verődnek. A nap sugarai cirógatják a nyírfák első zsenge hajtásait. Ez egy olyan nap, amikor az ember legszívesebben a fűben heverészne, és csak bámulná a fehér felhőket az égen. Ehelyett azonban két, egérfogókkal teli műanyag kosárral kapaszkodunk felfelé a Saana meredek nyugati hegyoldalán, a magok szent hegyére, amely 500 méterrel a tó felett magasodik.
Heikki Henttonen, aki zoológusként a Finn Erdőkutató Intézetben dolgozik, körülbelül hétméterenként megáll, elővesz két csapdát, letör egy darab rozskenyeret, csalétekként feltűzi, kifeszíti a fém csapdákat, és lerakja őket a borókabokor vagy a gyökerek között megbújó üregek elé. A hegy lábától mintegy 300 méteres távolságban két csapdasort állított fel egészen az erdőhatárig. „Nos, most már jöhetnek a lemmingek” – mondja Henttonen.
|
