Szépséges héjak
Kifúrt csigaházakat, szám szerint pontosan 41 darabot, láncra fűztek. Ez a legrégebbi, ismert ékszer, díszes csigahéjakból készült, s Dél-Afrikában találták. A tudósok szerint kora legalább 75 ezer évre tehető.
Az emberiséget ősidők óta ámulatba ejti a kagylók és a csigák meszes héja. A 18-ik században a puhatestűek külső vázai gyakran tűntek fel természetrajzi gyűjteményekben. A színpompás és bizarrul megformázott képződmények a gyűjtemények legértékesebb darabjait képezték.
A magángyűjteményekben is a kedvelt leletek közé tartoztak. Különösen az egzotikus tengeri kúpcsigák porcelánra emlékeztető héjai örvendtek nagy népszerűségnek. Előfordult, hogy egy-egy példány magasabb áron kelt el, mint némelyik műalkotás. Hollandiában például, 1796-ban egy árverésen Jan Vermeer van Delft barokk festő képét 43 guldenért vásárolták meg, a Conus cedonulli nevű trópusi kúpcsiga egyik példányért 273 guldent fizettek.
A puhatestűek mészváza a tudomány érdeklődését is felkeltette. A Mollusca kutatás egyik alapítójának a német-holland katonatisztet és természetbúvárt, Georg Eberhard Rumpfot tekintik. Amszterdamban, 1705-ben jelent meg műve, a D’Amboinsche Rariteitkamer, amely számtalan, kagylóról és csigáról mutat be ábrákat. A könyv illusztrátora Maria Sibylla Merian volt, a 1647-ben Majna-Frankfurtban született természetbúvár és művész. Modellekként a természetrajzi gyűjteményekben fellelhető, elpusztult puhatestűek mészhéjai szolgáltak. Merian számára, aki az élő természet nagy szerelmese volt megörökítésük valóságos robotmunka volt.
Szerzői joggal védett: Gilles Mermet
|
