Versenyfutás az életért
A thaiföldi operatőrcsapat ismét az internet kávézóban múlatja az időt. Az ausztráliai televízió munkatársai búvárpipával és búvárszemüvegben fedezik fel a kikötő vízét. A német tudósítók pedig harmadszor ürítik ki söröspoharaikat a brit állatélettanos szakemberek társaságában a Flying Fish Cove település egyetlen kocsmájában. Újra meg újra azt találgatják, mikor veszi végre kezdetét a verseny. A 22 kilométeres utcasor végig barikádokkal szegélyezett, az autósok számára figyelmeztető táblákat állítottak fel, az úszómedencéket és a kerti tavakat biztonságba helyezték. Minden készen áll arra, hogy elkezdődjön a világ legnagyobb, legrégebbi és legveszélyesebb maratonja.
Legalább 65 millió futó várható 2006. november elejére, egy 135 négyzetkilométeres nagyságú szigeten, ahol mintegy 1400 ember lakik. Ez az ausztráliai Karácsony-sziget az Indiai-óceán közepén. Bélyeget, postai bélyegzőt, pólót, hátizsákot és csészét díszít a versenyzők képe – egy vörösben ragyogó kitintrikóba bújtatott széles test, éber összetett szem, két erős olló, nyolc karcsú láb. A kép alatt az aláírás: Gecarcoidea natalis, azaz vörös szárazföldi rák. De hát hol rejtőznek a versenyzők?
Az időjárás számukra még túl forró, túl száraz. Ezért még a közeli eső erdő rajtgödreikben bujkálnak. E mélyedések maximum egy méter hosszúságúak, és 35 centiméter mélyek. A különálló kabinokat avar zárja el a külvilágtól, így még 29 Celsius külső hőmérséklet esetén is hideg és nedves klímát biztosítanak lakóik számára. A sportolók csak a reggeli szürkületben tudják magukat rövid időre a harmattal felfrissíteni. Ebben a hőségben az edzésre gondolni sem lehet, a hosszabb ideig tartó „edzés” halálos következményekkel járna. Öt perc leforgása alatt izomzatuk teljesen elsavasodna.
|
