Az érintés utáni vágy
Vajon emlékezni fog-e Anthony ezekre az érintésekre? A kezekre, amelyek felemelik és megtartják, majd könnyed nyomással, ritmikus mozdulatokkal végigmasszírozzák a testét? Hatszor simítva végig a koponyáját, a homloktól a nyak lágy redőiig; majd a vállát, a nyaka felől indulva és vissza; aztán a keskeny kis hátát, a gerincoszlop két oldalát dögönyözve le- és felfelé; majd a két görbécske lábat masszírozva hatszor, bokáig le és föl, végül a vállak és a csuklók közötti részt egyengetve, oda-vissza. Anthony 1100 gramm. Három hete, 31 héttel a fogantatása után jött a világra. Azóta a koraszülött-osztály lakója, törékeny kis életére Florida maga nemében legnagyobb és legsikeresebb klinikáján, a miami Jackson Memorial Hospital nevű korházban vigyáznak. A fiúcska most tehetetlenül fekszik a hasán, megfordulni sincsen ereje. Az inkubátor biztosította mesterséges környezetben leginkább egy súlyosan veszélyeztetett létformára emlékeztet. Ebben a műanyaggubóban, amely a világ egyik legmagányosabb helye, hiányzik neki a kontaktus, a másik érző lény közelsége. A simogatás ezt a vágyát csillapítja. Simogatáskor bőr kommunikál a bőrrel. A receptorok ingereket fogadnak. Szinapszisok alakulnak ki. A neuronok aktívak. Anthony teste egy másik testet érzékel, és rájön: nem hagyták magára. Ilyenkor erejét megfeszítve hátával belesimul a simogató tenyérbe, és viszonozza a rá nehezedő nyomást, minden elérhető négyzetmilliméteren kiélvezve az érzetet.
Szerzői joggal védett: Louie Psihoyos és Marc Steinmetz
|
