GEO - Világunk egy új nézőpontja

A Liemba végtelen utazása

96_01_nagy

Valamivel éjfél után a Liemba leállítja hajtóműveit. Végül is álomba kellett szenderülnöm, egy nyugtalan kajüt-álomba, amelyet leginkább az a gondolat határozott meg, hogy amíg gond nélkül haladunk minden rendben van. Nem elhanyagolható kérdés ez, itt Kongó és Tanzánia, Zambia és Burundi között.

Ekkor azonban hirtelen megszűnik az egyenletes haladás és felbőgnek a fedélzeti szirénák is. Motorhiba? Kalóztámadás? Ember a vízben?

Rövid idő elteltével megint csend és nyugalom honol, azonban ez is félelmetes. Amióta elindultunk a Liemba anyakikötőjéből, a tó keleti partjáról, a Tanzániában fekvő Kigomából a fedélzeten eddig egyetlen perc sem telt nyugalomban. A hajó 500 utasa a tó déli csücskébe, a zambiai Mpuluguba tart. Legtöbbjük az alsó szinten található harmadosztályon, a gépterem mellett utazik, ahol kevés a levegő. Ott igazából csak eszméletlenül lehet aludni. A legtöbben, amint az ellenőr eltűnik szemük elől, felszöknek a középső és a felső szintre. Nyelvük, a szuahéli, leginkább viharos csatazajra hasonlít. Akármiről is beszélnek odakint a kabinom ajtaja előtt, hadüzenetnek tűnik. Most azonban senki sem beszél. Zavartan lépek ki a még mindig fülledt szabadba, és áthajolok a korláton. Semmit sem látni, csak a hold nélküli éjszakával egybeolvadó sötét vizet.

A kapitányt keresem, és teljesen éberen, a hídon találok rá. Seif Mlambalazi egy magas bárszéken ül, kövér hasa a fa kormánykerék alá szorul és mereven a három méterrel alattunk található rakodófedélzetet figyeli. A fedélzeti fényszórók fényében hatalmas zsákok látszanak, amelyek a hajó gyomrában található túlzsúfolt rakodótér és a fedélzet között tornyosulnak. Mindegyikük 100 kilogramm nehéz és a Tanganyika-tó ezernyi szardíniáitól dagad, amelyeknek szúrós szaga egészen a vezetőfülkéig száll. Mellettük szintén szárított és füstölt hallal teli, kisebb zsákok hevernek. És ananászok, gondosan a fedélzet fala mellé bálázva. Előttük pólót viselő férfiak és színes kendőkbe burkolt nők állnak: kereskedők, akik éjjel nappal szemmel tartják saját részüket.

A kapitány megnyom egy gombot, és felzúg a fedélzeti sziréna. Mi történt – kérdezem. Semmi– válaszolja Mlambalazi. Várunk. – Mire? – Rakományra. Hajnali kettőkor, a Tanganyika-tó kellős közepén? Tehát csakis csempészáruról lehet szó. Mintha olvasna a gondolataimban, a kapitány gyorsan hozzáteszi: A parton van egy halászfalu. Biztos onnan érkeznek az emberek a szállítmánnyal. Hamarosan aztán egy kisebb hajó jelenik meg a fedélzeti fényszórók fénysugarában. Fedélzetén tucatnyi izmos férfi és további 100 kilós, szárított hallal teli zsákok.

A hajóval párhuzamosan, nagy sebességgel közelednek, és a rakodófedélzet magasságban még éppen időben lassítanak, mielőtt az oldalfalnak ütköznének.

A fedélzeti daru jobbra fordul és egy vastag fémkampóban végződő acélsodrony ereszkedik a bárka gyomrába, ahonnan a hajóra emelik a zsákokat.

Szerző: Michael Stührenberg

1 - 2 - 3 - 4 > »
GEO International