Pond Inletben csaknem 1500 ember él. Házaik színes gyufásdobozokként sorakoznak a vízparton. Az öböl túloldalán úgy tűnik, a gleccserek és a hófödte hegyek a fehér síkságból nőnek ki; a tengeren szeptember vége óta hízott a jég, lassacskán azonban felszakad a fagyos takaró, hogy három hónap múlva ismét befagyjon majd a víz. A helyiek Mittimataliknak, leszállóhelynek nevezik Pond Inletet.
A településnek otthont adó sziget a brit felfedezőről, William Baffinről kapta nevét, aki 1615-ben a déli, majd 1616-ban az északi partot hajózta be. Őt olyan vakmerő kapitányok követték, mint John Ross, William E. Parry, John Franklin és Roald Amundsen, akik hajózható jeges-tengeri átjáró után kutatva pásztázták végig Baffin-sziget partjait is. Később aztán bálnavadászok és misszionáriusok érkeztek.
Döntően egy amerikai fotográfus, Eugene Fischer munkásságára vezethető vissza, hogy a tengerészek, kereskedők és egyházi emberek után most olyan hegymászók is az inuitok földjére utaznak, mint Glowacz és Jasper. Glowacz 1992-ben gyalog és repülővel járta be a Baffin-szigetet – és így számolt be erről: „A sarki nap alatt fekszik egy sziget, amelyet elfeledett a külvilág, s nem érintett meg az ember. A Nagy-Britanniánál kétszer nagyobb terület, ez az északi óriás csodálatos titkot rejt. A sarkkörtől északra, Baffin-sziget partját, több mint 560 kilométeren át vad fjordok és gleccservölgyek szabdalják, amelyekben a Föld legmagasabb és legmeredekebb sziklafalai rejtőznek.
|
