GEO - Világunk egy új nézőpontja

Bissau-Guinea

6401_nagy

Afrika nyugati partjai előtt, az Egyenlítő és a Ráktérítő között félúton fekszik a Bijagós-szigetcsoport: csaknem 80 sziget a guineai öbölben szétszórva, amelyből 20 lakott. Becslések szerint 27000 ember él itt, akik magukat bijagónak nevezik, és bijagó nyelven beszélnek. Ez egy „atlanti nyelv”, két olyan francia fotográfusnak, amilyenek mi vagyunk, meglehetősen érthetetlen. A Bijagós-szigetcsoport egyébként első pillantásra amúgy is elég furcsának tűnik.

Két órája botladozunk Canhabaque dzsungelében, hajósunk, Carlos és vezetőnk, a nemzeti park vadőre, João Pereira, alias Preto mögött. Ha jól értjük, ez a szigetcsoport hagyományokban leggazdagabb tagja. De vajon jól értjük-e? Preto, aki bijagóul és portugálul is beszél, mond valamit. Carlos, aki nem ismeri a bijagó nyelvet, viszont tökéletesen beszél portugálul, és ráadásul néhány francia szó ismeretével is büszkélkedhet akadozva fordít: „Nous bientôt là” – Mi mindjárt ott!

Mi is ebben reménykedünk. És ezzel nem vagyunk egyedül, mivel az alkonyattal kezdetét veszi a szúnyogok kegyetlen támadása. Azért is kezdünk türelmetlenné válni, mert a fotófelszereléssel, málhás szamárként megrakodva meglehetősen elfáradtunk a parttól, a szavannán át egy sáros ösvényen, eddig a sűrű erdőig megtett, végtelennek tűnő meneteléstől. Már nagyon keressük a lehetőséget, hogy egy időre véget vethessünk ennek a megerőltető vállalkozásnak. A szigetcsoportban megtett utazásunk eddig csupán apró sikerekből áll, amelyek Carlos szavaival, Preto tolmácsolásában szükségszerűen a célhoz vezetnek majd bennünket.

És hogy mi a célunk? Poilão: egy szigetecske a szigetcsoport legfélreesőbb, délkeleti csücskében. De vajon közeledünk-e hozzá? Pillanatnyilag nem igazán, hiszen éppen egyre mélyebben hatolunk a Poilãotól 50 kilométerre északnyugatra fekvő, Canhabaque sziget belsejébe. Ambeno falut keressük, mivel ez az őserdei közösség Poilão tulajdonosa. De miért is? Preto csak mosolyog: Mert mindig is így volt azon ősök kora óta, akiknek szellemei a mai napig vezetik a bijagókat.

Végül valóban elérjük állomásunkat. A szürkület utolsó fényeiben kerek kunyhók körvonalai rajzolódnak ki előttünk. A falu nem tisztásnak, hanem inkább az erdő egyik különös részének tűnik. Az erdő és a falu határa teljesen elmosódik. A kunyhók agyagból, a tetők pálmaszalmából készülnek. Ambeno településének bejáratát egy térdmagasságú, a földbe süllyesztett kapu jelöli, keresztlécére pálmaágak vannak rögzítve. A belépés előtt az érkezőknek itt minden rossz érzést és gonosz szándékot az ágak alá kell szorítania – mondja Preto Carlosnak, aki nekünk közvetíti az információt.

Szerző: Michael Stührenberg

1 - 2 - 3 - 4 > »
GEO International