Csatorna parti verseny
Dúl a háború a Canal Grandén. A harcot nem fegyverekkel, hanem fával, égetett agyaggal és isztriai kővel vívják, valamint sok pénzzel. 1557-ben, mindössze 500 méterre egymástól két olyan nagyszabású és szépséges palota emelkedik ki, amilyet Velencében még sosem láttak.
Építtetőik már évtizedek óta versengenek egymással a tekintélyért és a hatalomért. Az egyik oldalon a Corner család, a város leghatalmasabb patrícius családja. Büszkén sorolják magukat a 24 „öreg ház” közé, amelyek a legenda szerint egykor megalapították a Velencei Köztársaságot. Cukor-, gyapot és fűszerkereskedelemmel nagy vagyonra tettek szert. Soraikból egy férfi dózse lett, egy asszony pedig ciprusi királynő, nemzetségükből több római bíboros is származik.
A Corner család megnyerte magának Jacopo Sansovino építészt, Velence első építőmesterét. Az építész terveiben fényűző homlokzat szerepel, melyet két hatalmas, egyenként hét ablakkal rendelkező emeleti szint ural, az ablakok körül kettős oszlopokkal. Körülbelül tizenkét évvel ezelőtt kezdték a munkálatokat. A Cornerekhez képest a Grimani család felkapaszkodottnak számít. Csak később, valószínűleg a 13. század elején vették fel őket a nobilitások, vagyis az uralkodó patríciusok közé. Időközben azonban a köztársaság legbefolyásosabb családjai közé kerültek, a kereskedelem és az egyházi javadalmak révén majdnem olyan gazdagok lettek, mint a Cornerek. Már kétszer is, 1513-ban és 1522-ben majdnem egy Grimanit választottak pápának, de az intrikus Marco Corner bíboros mindkét alkalommal megakadályozta a kinevezést. Az őslakos Corner család attól félt, hogy a Grimani család túl nagy hatalomra tesz szert. Azóta a két család között a színfalak mögött elkeseredett versengés folyt a befolyásért.
Szerzői joggal védett: Heiner Müller-Elsner
|
