GEO - Világunk egy új nézőpontja

Csónaktúra Alaszkában

Alaszka

A kövek vörösen izzanak és sisteregnek, amikor víz csurog rájuk. Majd gőz, forró nedves gőz száll a levegőbe, finoman bőrünkre hullik és néhány perccel később teljes ködbe borít bennünket. Tyler, az egyik hivatalos kísérőnk egy szaunamester eleganciájával lengeti törölközőjét. Mindannyian nyögdécselünk a gyönyörtől. Végre meleget érezhetünk!

Egész délelőtt zuhogó esőben gyűjtöttük a köveket, majd délután hordalékfából rakott tüzet tápláltunk, hogy a köveket felizzíthassuk. Eközben kísérőink rönkökből, ágakból, esőponyvákból és gumiszalagokból hevenyészett fülkét építettek a parton, ami ugyan nem hasonlít az indiánok izzasztósátrára – viszont ugyanúgy működik. Így ülünk tehát mind a tizenegyen, a fáradtsággal idecipelt farönkökön, izzadunk és az utolsó doboz sörünkkel koccintva próbáljuk összeszedni bátorságunkat, hogy megmártózzunk a világ leghidegebb medencéjében. Ránk vár az Alsek River gleccsertava, amelyen kéken ragyogó jéghegyek sodródnak.

Ez az utolsó esténk Alsekben. Gumicsónakjainkkal holnap Dry Bay-ig, egészen Alaszka nyugati partjaihoz evezünk, ahol kieresztjük a a levegőt csónakjainkból, és a kanadai vadonban töltött 12 napot és 180 folyókilométert magunk mögött hagyva Cessnákon visszarepülünk a civilizációba. Igazi, emberek nélküli vadonban jártunk, ahol utunkat vörösesbarna vulkanikus kőzetből álló szakadékok, csaknem 5000 méteres hegycsúcsok előtt húzódó gleccserek, sötét őserdők és jéghegyekből álló, úszó labirintusok övezték. A vízben veszélyes zuhatagok, a parton pedig hatalmas grizzly medvék leselkedtek. Mindenekelőtt azonban a vad időjárás tett próbára minket. Viharok, kitartó esőzések és fagyos hidegek növelték a kihűlés esélyeit. Novemberi napok augusztus kellős közepén. Kivéve persze a szaunánkat.

Szerző: Katja Trippel

1 - 2 - 3 - 4 - 5 > »
  • Következő oldal hozzáadása a könyvjelzőkhöz:
  • Firefox
  • IE
  • del.icio.us
  • Mister Wong
  • Yahoo MyWeb
  • Taggle
  • Google
GEO International